A természettudomány fejlődésének története (1. kötet)

A teremtési mondák és a megfigyelésre épülő természetkutatás kapcsolatából indul ki Wilhelm Bölsche tudománytörténeti munkája. A szerző azt követi, hogyan formálódott az ember világképe, és miként váltak külön a költői képzelet, a vallás és a tudomány magyarázatai. A mítoszokat történeti kiindulópontként vizsgálja: a természeti jelenségek okait kereső törekvést látja bennük. A növénygyűjtő és a távcsöves megfigyelő példáján mutatja meg, milyen szerepet kapott az aprólékos adatgyűjtés a világ megismerésében.

A görög csillagászat és földrajz tárgyalásakor a bolygómozgások értelmezése, a csillagkatalógusok és a térképek kerülnek előtérbe. Ptolemaeus magyarázatai mellett a tévedések tartósságáról is olvashatsz: egy gondosan kidolgozott elképzelés akkor is igazodhat a megfigyelésekhez, ha hibás alapokon áll. A könyv így a tudomány eredményei mellett a következtetések útját is bemutatja. Mai olvasóként egy korábbi tudományszemlélet érvelését követheted, amely az ismeretek bővülését a világkép átalakulásával kapcsolja össze.