Éhség

Krisztiánia utcáin egy pénztelen, írásból megélni próbáló férfi bolyong. Padlásszobájának falát régi újságok borítják, a lakbérrel elmaradt, ruhái megkoptak, és cikkei csak olykor hoznak némi bevételt. Álláskeresése is sorra akadályokba ütközik. Mégis elég egy derűs reggel vagy egy új írás ötlete ahhoz, hogy hirtelen erősnek és bizakodónak érezze magát. Egy idegennek a mellénye zálogba adásából szerzett pénzből segít, majd ingerülten figyeli, hogyan néz rá az, akit támogatott.

Knut Hamsun regényében az eseményeket a nélkülöző elbeszélő saját nézőpontjából követheted. Az éhség testi tapasztalata összefonódik a büszkeséggel, az alkotás vágyával és a mások tekintetére való érzékenységgel. Egy szerkesztő udvarias visszautasítása és felajánlott előlege ugyanúgy próbára teszi az önérzetét, mint a napi betevő megszerzése. Az utcai megfigyelések és a belső gondolatmenetek váltakozása közelről mutatja meg, milyen gyorsan fordulhat át a lelkesedés szorongásba, az adakozó kedv pedig neheztelésbe.