Fogságom története

Az 1852-es erdélyi letartóztatások felidézésével kezdődik Deák Farkas személyes visszaemlékezése. A tizenkét évre elítélt szerző saját tapasztalatai, mások beszámolói és a vizsgálat során megismert adatok alapján igyekszik megőrizni fogságának történetét. Bemutatja a titkos szervezkedés körül kialakult gyanakvást, a kihallgatások menetét és a hatóságok eljárását. Amikor bizonytalan híreket idéz fel, jelzi a bizonytalanságot, az összeesküvés terveit pedig maga is bírálja. Így a személyes érintettség mellett az események mérlegelése is helyet kap az elbeszélésben.

A józsefstadti fogolyélet leírásában a szobák beosztása, a közös tűzhely, a könyvcsere és a társak között terjedő hírek kerülnek előtérbe. A nyitott ajtók rövid alkalmat adnak az átjárásra, az őrök és tisztek eltérő viselkedése pedig közvetlenül alakítja a mindennapokat. Olvasóként a politikai események emberi következményeit éppúgy megismerheted, mint egy zárt közösség apró szokásait. A pontos térleírások és az egyes tisztekről rajzolt személyes portrék a fogság gyakorlati rendjét és változó légkörét is érzékeltetik.