Sienai Szent Katalin vőlegénye

A menekülők megmentett bútoraihoz hasonlítja régi történeteit Nagy Endre a kötet előszavában. Az otthon emléke és a háború jelenideje után a címadó elbeszélés Sienába vezet: egy perugiai nemes ifjút az urak tanácsa elleni szervezkedés miatt halálra ítélnek. A fogoly dühében és félelmében az életéhez ragaszkodik, Katalin nővér pedig együttérzéssel fordul felé. Kettejük találkozása a hitet, a részvétet és a hatalomnak kiszolgáltatott ember helyzetét teszi személyes kérdéssé.

Másfajta kiszolgáltatottságról beszél az az asszony, aki orvosának idézi fel házasságát. Férje szigorúan megszabott életrendje mellett a szórakozás és az elismerés iránti vágya is bizonytalanságot kelt benne. Amikor lánya felnő, saját családjában válik magányossá. A vidéki szalonok és délutáni teák divatja ebben a vallomásban az elvágyódás hátterét adja. A szereplők párbeszédeit követve azt figyelheted meg, hogyan fér meg egymás mellett a szeretet igénye, a tekintély és az önmagukkal szembeni kétely.