Szeptember

A Rózsa utcában élő Hódy Balázs szerény megélhetése mellett költői álmokat dédelget. Egy temetési vállalat segédtitkárjaként dolgozik, verseinek ihletője pedig a szép Sárváryné. Ambrus Zoltán regénye a mindennapi élet és az eszményített szerelem közötti távolságot vizsgálja. A társasági eseteket soroló bevezetésből egy olyan ember arcképe bontakozik ki, akinek belső világában a szépség keresése fontosabbá válik a boldogulásnál. A mesélő közvetlen megszólalásai és ironikus megjegyzései árnyalják a költő köré épülő ünnepélyességet.

Balázs újra és újra átdolgozza Vercingetorix című szomorújátékát, majd más színű tintával tisztázza a kéziratot. Barátai saját meggyőződéseiket olvassák bele a darabba: Udvarhelyi a történelem rendjét, Fodor a gyakorlati érzéket kéri számon hősén, Fodorné pedig a szerző becsületességében látja a mű értékét. Az alkotói kitartás így a környezet mulatságos ítéleteivel találkozik. Olvasás közben a művészi önkép, az elismerés vágya és az elillanó idő összefüggéseit követheted.