Vérben, vasban

A galíciai pályaudvarok, katonai vonatok és kaszárnyák hétköznapjai felől közelít Móricz Zsigmond a háborúhoz. Rövid képeiben az ebéd megszerzése, egy új bakancs szorítása vagy az otthonról hozott kenyér körüli jelenet mutatja meg, hogyan élnek együtt az emberek a rendkívüli körülmények között. Morzsa káplár Nikitát küldi ételért, ám az állomási közlekedés szabályai és a parancsok közé szorult lóápoló minduntalan kilöttyenti a levest. Egy másik jelenetben Cserepes türelmesen szolgálja ki a konzervjével bajlódó főhadnagyot.

A rövid párbeszédekben az alávetettség, az úr és beosztottja közötti távolság, valamint a nélkülözés egyszerre kap fanyar és szomorú megvilágítást. A kötet levélformában is megszólaltatja az otthonuktól távol élő katonák családjuk iránti aggodalmát: a meleg szállás mellé odagondolt gyerek, jószág és javításra váró tető egész otthoni életet idéz fel. Ha a háborús mindennapok emberi részletei érdekelnek, ezekben az írásokban az apró szükségleteken és mozdulatokon keresztül figyelheted meg a katonák helyzetét.