A nazarénusok

A hit terjedésének emberi körülményeit keresi Eötvös Károly a magyarországi nazarénusok történetében. A felekezet kialakulását olyan folyamatként szemléli, amelyben személyes találkozások, meggyőződések és közösségi kapcsolatok formálják egymást. Gondolatmenetét a Genezáret tava mellett dolgozó halászok bibliai jelenetével indítja: Zebedeus fiainak apostollá válását a mindennapi munka és a családi kötődések felől értelmezi. A vallási változás így az egyes emberek döntésein és egymáshoz fűződő viszonyán keresztül válik megközelíthetővé.

Hencsey Lajos és Gasparich találkozásának bemutatásakor levelekből bontakozik ki a hitvita. Szóba kerül a bibliaismeret, a keresztség és az egyházi gyakorlat, miközben a beszélgetőtársak egymásról alkotott véleményét is megismerheted. A történeti elbeszélés és az elmélkedés váltakozása közel hozza a vallási közösségek születésének kérdését. A könyvben az érvek mellett az elcsüggedés, a bátorítás és a személyes bizalom szerepét is követheted: a tanítások terjedésének hátterében hétköznapi emberi tapasztalatok rajzolódnak ki.