Arcképek a zenevilágból

Az előadók személyisége, pályája és művészi eszközei kerülnek előtérbe Papp Viktor zenei portréiban. Az 1917/18-as évadban született írások közvetlen megfigyeléseket kapcsolnak össze életrajzi részletekkel és határozott értékítéletekkel. Lhevinne József zongorajátékának technikai sajátosságai mellett a nehéz indulás és a siker fordulata is helyet kap. Korngold Erik bemutatásakor a szerző külön mérlegeli a mesterségbeli tudást, a családi támogatást és az önálló zenei mondanivalót. Burmester Vilmos alakjához a tanulmányok és a művészi fogadtatás története ad hátteret.

A kötetben a zenei bírálat személyes arcképpé alakul: a külső megjelenés leírását az előadásmód elemzése követi. Bartók Béla portréja a népdalgyűjtéshez és a magyar művészi zene kérdéséhez vezet, közös gyűjtőmunkájában Kodály Zoltán szerepét is megmutatva. Ha a korabeli zenei életről szeretnél olvasni, itt egy kritikus szempontjait követheted. A lelkes elismerés mellett a kifogások is világosak, így az egyes pályák bemutatásából a szerző művészi elvárásai is kirajzolódnak.