Az arany ember (2. rész)

Egy félreeső szigeten Noémi szeretete olyan boldogságot ígér Mihálynak, amelynek elfogadását belső vádak nehezítik. Teréza jelenlétében a közeledés természetesnek tűnik, Mihály gondolatai azonban folyton visszatérnek ahhoz, milyen felelősséggel járnak az érzései. Jókai Mór regényének második részében a virágzó környezet és az elbeszélő által követett lelki vívódás szorosan összetartozik. A bensőséges jeleneteket az a bizonytalanság hatja át, hogy a személyes öröm hogyan fér össze a mások iránti kötelességgel.

Athalie egy titkos átjárót nyitó kulcsot ad Timárnak. A Timéa szobájához vezető rejtek lehetősége a bizalmatlanságot és a féltékenységet helyezi előtérbe: Mihály olyan bizonyítékra vágyik, amellyel saját helyzetét is igazolhatná. A szereplők szavai mellett a kimondatlan gondolatoknak és az önigazolásnak is nagy szerep jut. Olvasóként a szigeti együttlét és a téli várakozás eltérő képein keresztül követheted, hogyan változtatja meg ugyanannak az embernek a tekintetét a remény, a bűntudat és a gyanú.