Délutáni álom

Egy délutáni pihenésből különös álom bontakozik ki: a címadó novella elbeszélője egy néma grófkisasszonnyal találkozik. A nő változó szemszíne, zöld fátyla és nehezen értelmezhető gesztusai tartják bizonytalanságban a férfit. Folyópart, csónak és holdfényes országút követi egymást, majd a történet Budapest ismerős helyeihez ér. A varázsló arra kéri látogatóját, hogy hozzon a grófkisasszony könnyeiből, ha egyszer sírni látja. A hétköznapi keret és a mesés jelenetek közötti átmenetek az álom logikáját követik.

Csáth Géza elbeszéléseiben az érzelmek megértését gyakran a szereplők saját magyarázatai nehezítik. Johanna bécsi útját Elek gyanakvó megjegyzései kísérik, a Józsika részletében viszont egy gyermek reggeli ébredését és a dada gondoskodását követheted. A szobák fénye, a ruhadarabok és az apró mozdulatok mindkét világban jelentőséget kapnak. A kötet így az álombeli vágyakozás mellett a társas ítélkezés és a gyermeki emlékezés eltérő nézőpontjait is megmutatja.