Egy az Isten (1. rész)

Egy zsúfolt olaszországi vasútállomáson indul a történet, 1848 tavaszán. Két hölgy és férfi kísérőjük hiába váltott első osztályú jegyet, kényelmetlen helyzetbe kerülnek az átszállásnál. Egy magyarul beszélő idegen felajánlja nekik, hogy megosztja velük a maga számára megnyittatott fülkét. A helycsere után az udvariasság, a hála és a gyanakvás apró jelei alakítják az útitársak viszonyát. Jókai Mór a kapkodást és a társadalmi ranghoz fűződő elvárásokat élénk, ironikus jelenetben mutatja be.

Az első rész a házasság utáni életet is elbeszélői témává teszi, a későbbi részletben pedig Blanka magánéletét örökségi és vallási érdekek veszik körül. Vendége arra figyelmezteti, hogy szolgái a leveleit és szokásait is szemmel tarthatják. Egy őrzött pálmalevél és egy rajzgyűjtemény személyes emlékekre irányítja a figyelmet. A történelmi regényben így a nyilvános viselkedés és a féltve őrzött érzelmek kapcsolatát követheted, humoros társalgás és nyugtalanító célzások váltakozásában.