Föld felett és viz alatt; A véres kenyér; A szegénység utja

A Duna és a Tisza közötti elvadult vidéken kóbor lovasok közelednek Isaszeghy Gábor erdei házához. A korábbi harcok nyomait homok, mocsár és elhagyott földek őrzik, a csapatot pedig sáskafelleg zilálja szét. A házigazda szegényes vacsorája mellett hamar fenyegetővé válik a találkozás: a labancok élelmet és bort követelnek, majd átkutatják a házat. Jókai a táj aprólékos leírásából bontja ki a történelmi kalandot, a párbeszédekben pedig a gúny és a kiszolgáltatottság egyszerre érvényesül.

A több művet összefogó kötet másik részlete egészen más környezetbe, a tengeri élővilág és az ember kapcsolatának történetébe vezet. Az elbeszélő osztrigákról, csigapiacokról, különös gyűjteményekről és drágán árverezett csigahéjakról mesél, majd a hajósféreg felé fordítja a figyelmet. A korabeli természetismeretet társadalmi megfigyelések és ironikus megjegyzések kísérik. Olvasóként a nyomorúságos pusztai élet képei mellett az emberi étvágy, a birtoklás és a gyűjtőszenvedély szokatlan összefüggéseit is követheted.