A haldokló oroszlán

Goszpelda tisztelendő egyszerű szobájában Keletázsia térképe a meg nem valósult terveket idézi fel. A fiatalon misszióra készülő papot gyenge egészsége otthon tartotta, később pedig a lemondásban keresett megnyugvást. Szomszédjába egy híres, vallástalan természettudós költözött, akinek tanításait mély ellenérzéssel figyeli. A professzor ereje, hírneve és társa iránt érzett szeretete saját be nem teljesült vágyaira emlékezteti. Amikor a tudóst szélütés éri, Goszpelda új lehetőséget lát maga előtt.

A betegágy körül a világnézeti ellentét személyes közelségbe kerül. A beszédét és mozgásának szabadságát elvesztő professzort az asszony ápolja, aki apró jelzéseiből is megérti a kívánságait. Bánffy Miklós részletes szobaleírásokkal, mozdulatokkal és belső vívódással rajzolja meg a hit, a tudás és az emberi kötődés feszültségét. Ha a szereplők meggyőződése mögött a hiúságot, az irigységet és az odaadást is figyeled, egymásnak ellentmondó indítékokat követhetsz nyomon.