Esik a hó

A havas városi utcán a megszokott látvány egyszerre nyugtalanító képekké változik. A címadó novella különös elbeszélője a hóhoz, a szélhez és egy kocsi elé fogott lóhoz beszél, miközben folyton az unalmát emlegeti. A Cipőcsokor családi visszatekintése más irányból közelít az emberi nagyság és esendőség ellentétéhez: a bányász nagyapa és a szónok apa hatalmas alakja után az utód egy asszonynak segít a lépcsőn. A nagyra növesztett képek és az aprólékosan megfigyelt mozdulatok egymás mellé kerülnek.

A kötet másik részletében Schuller igazgató minden erejét az új üzem működésére fordítja. A tartályok hibái, a sikertelen öntés és a társaság elvárásai között betegen is visszatér dolgozni, munkatársai pedig egyre komolyabban aggódnak érte. Karinthy novelláiban így a látomásos városi jelenet mellett a munkahelyi felelősség terhe is helyet kap. Olvasás közben a testi törékenység, az önmagunkkal szembeni elvárások és a hétköznapi helyzetekből kibomló furcsaságok kerülhetnek közel hozzád.