Irások irókról

A gyermeki látásmód és az emlékezés kapcsolatából indulnak ki Karinthy Frigyes irodalmi kritikái. Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című verseskötetét vizsgálva a hétköznapi tárgyak mögött feltáruló jelentéseket keresi. A szék, a kép vagy a tó a költői szemléletben különös jelentőséget kap. Az idézett versek elemzése így a szimbolizmus, az érzékelés és a költészet lehetőségeiről szóló gondolatmenetté tágul, miközben a gyermekkor sajátos világát is körvonalazza.

Kaffka Margit verseinél az otthonhoz tartozó tárgyak, az apró gondok és a személyes érzések megformálása kerül előtérbe. Csáth Géza novelláiról szólva a pontos megfigyelést, a stílus és a mondanivaló összhangját, valamint az elbeszélő távolságtartását mérlegeli a kritikus. A részletes értelmezésekből követheted, hogyan válik egy verskép vagy egy írói eljárás átfogóbb esztétikai állítás alapjává. A kötet azoknak adhat olvasási szempontokat, akiket a művek témája mellett megformálásuk és hatásuk is érdekel.