Mit ültök a kávéházban?

A pesti kávéház asztalai körül Gábor Andor a városi társasélet visszásságait veszi szemügyre. A gyerekek kávéházi jelenlétéről induló vita hamar a felnőttek szokásainak bírálatává alakul: az újságokért nyúló kis vendégek mellett a mindent jobban tudó törzsközönség is megkapja a magáét. Az elbeszélő egyszerre háborog a környezetén és mutatja meg saját bosszúságainak nevetséges oldalát. Egy telefonos félreértés kapcsán a látszólag világos helyzetet újabb és újabb érvekkel bontja szét, míg maga a magyarázkodás válik a humor forrásává.

A rövid, csípős írásokban Budapest hétköznapi működése is figyelmet kap. Az időt ellenőrizni próbáló elbeszélő a Nyugati pályaudvar és a városi óra eltérő jelzésével szembesül, a gyakorlati bosszúságból pedig játékos okfejtés születik. Ha a városi élet apró képtelenségeit keresed az irodalomban, itt a társadalmi szokások, az önáltatás és a közös térben való együttélés kerülnek közel hozzád. A túlzó képek és a gondolatmenetek váratlan fordulatai adják a szövegek jellegzetes ritmusát.