Véres könyv

Egy földbe mélyített csárda félhomályában a mindennapi étkezésből lassan háborús várakozás lesz. A tatár vendégek és a gazda lovakról, régi önállóságuk elvesztéséről és az orosz készülődés jeleiről beszélnek. Jókai aprólékosan mutatja meg a kunyhó építését, a közös bográcsot és a vendégek szokásait, közben ironikus megjegyzésekkel kíséri a látványt. A beszélgetést érkező kozákok zavarják meg, akik elől a csárdás sűrű füstbe burkolja a helyiséget.

A keleti háborúhoz kapcsolódó elbeszélések másik részletében Egerton és egy fiatal katona kerül előtérbe. A sereg kedvencévé váló ifjú merészségéhez az elbeszélő szinte sérthetetlenséget társít, az ezredessel való kapcsolatát pedig egy hosszú kézszorítás is jellemzi. Az éjszakai vállalkozás leírásában a sáncok, az őrség mozgása és a vezényszavak szabják meg a ritmust. Olvasás közben a hétköznapi tárgyakra figyelő történetmondástól a gyors csatajelenetekig követheted a hangnem változását, miközben a katonai bátorság mellett a háborút váró emberek gondolkodásával is találkozol.