A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége (2. kötet)

Vallomások, jegyzőkönyvek és egymásnak ellentmondó állítások köré szerveződik Eötvös Károly beszámolójának második kötete. A tiszaeszlári ügy vizsgálatában a tutajon dolgozók elbeszélései és a folyóban talált holttest azonosítása kerülnek előtérbe. Matej Ignácz korábbi és újabb vallomása között lényeges eltérések vannak; a szerző sorra veszi az elmondott eseményeket, majd a jegyzőkönyv elkészítésének körülményeit is megvizsgálja. A folyóparti helyszínek és a tanúk mozdulatainak aprólékos követése a bizonyítás részévé válik.

A személyes hangú elbeszélésben a védő saját munkájának nehézségeiről is számot ad. Zurányi Kálmán közlése nyomán azt kutatja, hogyan maradhatott ki egy tanú észrevétele a hivatalos iratokból. Szakolczai Julcsa felismerését az orvosi véleményekkel együtt mérlegeli, és különbséget tesz a megfigyelt tény és annak értelmezése között. Olvasóként egy eljárás részleteit követheted végig: azt, mennyit számít egy pontosan feljegyzett mondat, egy ellenőrzött állítás vagy egy látható jel. A kötet a közvélemény nyomását és a jogi munka felelősségét is megmutatja.