A régi jó táblabirák

Egy pesti vendéglő lassan kiürülő törzsasztalának emléke vezeti be a táblabírák világát. Az elbeszélő olyan embereknek állít emléket, akik a közügyek intézésétől a bajbajutottak támogatásáig sokféle feladatot vállaltak. A regény kezdetén azonban már az éhínség sújtotta hegyvidék kerül előtérbe. Kallósfalva sorsát az áradások és az erdők pusztítása nehezíti, a romlott burgonya pedig a megélhetés utolsó reményét is elveszi a vándorló családoktól. A táj részletes rajza így a társadalmi kiszolgáltatottság bemutatásává válik.

A közösség gondjai mellett a személyes hűség próbája is fontos szerepet kap. Fenyéry bizonytalan jövőjéről és lehetséges elítéléséről beszél, Irén mégis vállalja, hogy megosztja vele a szegénységet és a megbélyegzést. Leonora közben egészen másként értelmezi a fiatalok viselkedését, ami derűs félreértéseket teremt. Jókai Mór történelmi regényében az emlékező előszó, a nyomorúság képei és a társasági jelenetek együtt mutatják meg a becsület, a felelősség és az összetartozás különböző próbáit.