A tragikum

Irodalmi vita adja Rákosi Jenő értekezésének kiindulópontját: Gyulai Pál könyvének ismertetése és Beőthy Zsolt ellenvetései késztetik saját nézeteinek részletes kifejtésére. A személyes hangú fejtegetés azt vizsgálja, mitől válik tragikussá egy emberi sors, és milyen feladat jut az esztétikának a művek megértésében. A szerző a közérthető magyarázat mellett érvel, mert az ízlés és az ítélőképesség tudatosabbá tételét fontosnak tartja. Az elvont fogalmakat a természetben és a társadalomban megfigyelhető küzdelmekkel állítja párhuzamba.

A gondolatmenet középpontjában a rendkívüli ember és a közrend összeütközése áll. Rákosi különbséget tesz a szokásos eszközökkel rendezhető konfliktusok és a tragikus helyzet között, majd a hős szenvedélyeinek erejét, bukását és a szemlélőben ébredő megnyugvást elemzi. Olvasóként az érvelés menetét is követheted: a vitázó szerző meghatározásokon, ellenvetéseken és ismételt magyarázatokon keresztül bontja ki az emberi nagyság, az igazság és a társadalmi rend viszonyát.