A hazai bölcsészet jelene

Erdélyi János a magyar filozófiai gondolkodás helyét keresi a tudományok és a nemzeti művelődés világában. Vitairata azt vizsgálja, miért szorul háttérbe a bölcsészet, amikor a közvetlenül hasznosítható ismeretek kerülnek előtérbe. Korábbi gondolkodók példáin keresztül vitatja, hogy a hazai elmaradást elegendő a múlt történelmi viszonyaival magyarázni. Apáczai Csere munkássága is annak bizonyítékaként kerül szóba, hogy a magyar szellemi élet képes volt együtt haladni az európai eszmékkel.

Az érvelés középpontjában a hasznosság, a közérthetőség és a nemzeti sajátosságok követelménye áll. Erdélyi ezekben a filozófiai fejlődés akadályait is látja, miközben a nyelv és az önálló gondolkodás ügyét egyaránt fontosnak tartja. Hetényi harmóniára építő tanítását részletes bírálatnak veti alá: a hangzatos megfogalmazások mögött következetes rendszert keres. Ha érdekel, hogyan vitáztak a tudomány feladatáról és a gondolkodás szabadságáról, itt egy határozott álláspont érveit követheted végig.