Az oszlopbáró

Erdőháton a család egykori jólétéről már csak az anya emlékei mesélnek, miközben Sándor a továbbtanulás lehetőségét keresi. Apja halála után a megélhetés gondja és egy tisztázatlan családi ügy iratai is ránehezednek. Az otthoni készülődésben a foltozott ruhák, az ajánlólevelek és az ajándékba kapott cilinder egyaránt szerepet kapnak. A fiú Öreg-Telekre készül, ahol tanulni szeretne, és munkát remél a pap mellett. Az elbeszélés személyes nézőpontját a családi összetartás és a szegénység komikus részletei alakítják.

A későbbi jelenetben Sándor már Ádám báró társaságában kerül megalázó helyzetekbe: a báró parancsolgat neki, és mások ellen is fellépteti. Rizs tanár ugyanakkor éppen az alkalmazkodásban látja az előrejutás útját. Tolnai Lajos regényében így a tanulás vágya mellett a függőség és a társadalmi tekintély működését követheted. Az otthoni becsületre intő tanácsok és az érvényesüléshez ajánlott viselkedés közötti feszültséget a párbeszédek teszik kézzelfoghatóvá.