Mécs

Egy csésze tea íze személyes emlékeket és hangulatokat hív elő, az üresen maradt lakás bútorai pedig egy család életének nyomait őrzik. Kosztolányi Dezső rövid prózáiban az ilyen mindennapi benyomásokból bontakozik ki az elmélkedés. A teáról szóló írás a magány, az önismeret és a gyerekkor felé fordul. A nyaraló gazdák otthonába levélírás ürügyével belépő elbeszélő közben a székekből, tükrökből és eltakart tárgyakból idézi fel a lakók jelenlétét.

A tóparti jelenetekben már a társaság szokásai kerülnek közel: a napozó művészek új külsőt keresnek, az esti holdfényben pedig feltűnően elérzékenyülnek a nyaralók. A budai séta részletében a régi utcák hangulatát kereső tömeg válik az ironikus megfigyelés tárgyává. A személyes vallomást így társadalmi pillanatképek egészítik ki. Ha a tárgyakhoz tapadó emlékek és a hétköznapi szerepjátékok érdekelnek, ezekben az írásokban érzékletes leírásokat találsz arról, hogyan formálja környezetét az ember, és hogyan árulják el szokásai a vágyait.