Írók, könyvek, emlékek

Gyorsíróversenyen nyert könyv és egy délutáni olvasás a pozsonyi ligetben: Schöpflin Aladár ilyen személyes emlékkel kezdi irodalmi esszéit. A Petőfi verseivel való találkozásból annak vizsgálatához jut el, hogyan alakíthatja a költészet a fiatalok gondolkodását és érzéseit. Figyelme az olvasás közben megtapasztalt hatásra irányul: a költő szavai mintát adhatnak az érzelmek kifejezéséhez, alakja pedig a viselkedésben és az eszményekben is nyomot hagyhat. A visszaemlékezés így az irodalom mindennapi szerepéről szóló gondolatmenetté bővül.

A költői művek értelmezésében a hangulat és a megformálás egyaránt fontos. Ady háborús verseinél Schöpflin a reménytelenség kifejezését, az ismétlődő rímeket és a mondatok rendjét figyeli. Babits Mihály költészetét gondozott angol parkhoz hasonlítja, hogy a természetesség és a tudatos művészi munka együttműködését érzékeltesse. Ha a versek működését szeretnéd közelebbről megérteni, ezekben az írásokban az olvasói emlékezet és a forma elemzése kapcsolódik össze. A személyes kiindulópont mellé konkrét szövegrészletek értelmezése kerül.