Két kritika

A költők megítélésében az olvasó vérmérséklete is szerepet kaphat. Babits Mihály ebből a felismerésből indul ki, amikor Petőfi és Arany költészetének fogadtatását vizsgálja. A szabad önkifejezés és a gondosan megformált vers eszménye mögött eltérő emberi beállítottságokat keres. A Nyugatban közölt könyvbírálatait eredeti formájukban adja közre, mert az alkalmi vitákban a magyar irodalmi élet jellemző vonásait látja. Érvelése a költői egyéniségtől a kritikus nyelvéig követi az értékítéletek kialakulását.

A másik bírálatban Sikabonyi munkáját mérlegeli, és az életrajz meg a versek kapcsolatát állítja előtérbe. A külső események mellett a költő belső életét szeretné megérteni, ezért a művek alapos olvasását kéri számon a bírálón. Külön figyelmet szentel a költői áradásnak és a nagy nevekkel végzett összehasonlítások bizonyító erejének. Olvasóként a vélemények mögötti érveket is követheted: Babits az elismerő jelzők helyett pontos jellemzést és következetes elemzést vár a kritikától.