Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881)

A színpadi siker és a kritikus ítélete közötti feszültséggel indul ez a színházi tanulmányokat és bírálatokat összefogó kötet. Gyulai Pál a Nemzeti Színház vígjátékpályázatából kiindulva mérlegeli, mennyit ér a taps, és milyen felelősség hárul a bírálókra. A Tények című darabban Adél és Emma szerelmi próbáit vizsgálja, különösen azt, mennyire következnek a szereplők döntései jellemükből. A párbeszédek nyelve, a cselekmény természetessége és az írói fogások hihetősége egyaránt része az értékelésnek.

A konkrét színpadi példák mellett a francia dráma története is helyet kap. Corneille, Racine és Molière művészete a klasszicizmus szabályaihoz vezet, majd a cselekmény, a hely és az idő egységének értelmezése kerül sorra. Gyulai a görög minták és a későbbi előírások viszonyát is megvizsgálja. Olvasóként azt követheted, hogyan kapcsolódik össze nála a napi színházi tapasztalat a drámaelmélettel, és hogyan ellenőrzi egy szabály érvényét a művek tényleges működésén.