Dramaturgiai dolgozatok (1. kötet, 1850-1863)

Az alföldi olvasóközönség szokásaitól a színészi jellemábrázolásig terjed Gyulai Pál bíráló figyelme. A kötet elején egy színműsorozat indítását mérlegeli: a kiadói felelősség, a darabválasztás és a fordítás nyelve egyaránt foglalkoztatja. Horváth Cyrill Vetélytársak című művében a dagályos beszédet és az elhasznált színpadi megoldásokat kifogásolja. Hervei Ida játékát vizsgálva pedig azt kéri számon, hogy a mozdulatok és az indulatok a megformált szerep lélektani megértéséből következzenek. A bírálatok a szöveg és a színpadi megvalósítás kapcsolatát is részletesen elemzik.

A Jókai elleni vitában a történeti hűség és a tragikum válik központi kérdéssé. Gyulai korábbi megállapításait idézi, hogy tisztázza, milyen művészi hibákat lát a drámában, és hogyan értelmezi annak közönségre gyakorolt hatását. A kötetben közvetlenül követheted az érvelés menetét, a nyelvi példák elemzésétől a történelmi szereplők ábrázolásának megítéléséig. A határozott ítéletek mögött újra felbukkan a kérdés, miként függ össze a jellem, a cselekmény és a nézőben ébredő részvét.