Emlékbeszédek (2. kötet)

A száműzetésben születő levelek mögött Gyulai Pál az emberi jellemet keresi. A nyitó írás Mészáros Lázár emlékeit Mikes Kelemen művével veti össze, majd az önéletrajz, a levelezés és az emlékirat eltérő lehetőségeit vizsgálja. Mészáros gyermekkori emlékei, családi kapcsolatai és kesernyés humora egyaránt részei ennek az arcképnek. Gyulai külön figyelmet szentel a stílusnak: megmutatja, hogyan váltakozik az elbeszélésben az eleven részlet, a közvetlen megszólalás és a nehézkesebb fogalmazás.

Az emlékező beszédekhez az irodalom természetéről szóló gondolatmenetek társulnak. A költészet feladatát az emberi érzések és viszonyok hiteles ábrázolásában látja, és ennek alapján mérlegeli a líra, a dráma és a regény eszközeit. A kötetben így életrajzi megfigyeléseket és határozott esztétikai állásfoglalásokat olvashatsz egymás mellett. Különösen az válik láthatóvá, hogy Gyulai számára az író nyelve, személyes tapasztalata és emberismerete szorosan összefügg az alkotások hatásával.